2012 év válogatott versei

2012 év válogatott versei

Herceg

(2012.10.08)

Álomszerű hajnalon érkezett a herceg.
Mesebeli varázslattal,
A képzeletben percen.

Éjszakai csöndben ösztön világ éled,
Vágyak tüze felragyog,
Ahogy tündökön a csillagok.

Új hajnal jő, s parázsból hamu?
Ködös, harmatcseppes tarisznyába
Frissen sült pogácsa, – kész a batyu.

 

 

Fe – Szül

(2012.10.08)

 

Émelyítő érzés kevereg a gyomorban,
Emésszen vagy inkább hányja ki a világnak?
Feszül, izzik, lüktet, – jönne már!

Tovább tombol a vad kaland,
Egyre zabolátlanabb,
Sajdul bele csont, és izom,
Szakrálgerinc nyög, a teher alatt.

Elég volt már, elég hát!

A világ terhe, s keresztje oldódik,
Szent Korona ferdültsége, égi jelben
Aranymetszés közepébe.

Itt az idő, ősi erő, ébredj hát!

Hagyd hátra a sötétséget,
Fényre nyisd a szívedet!

 

 

 

Kell a Tűz!

(2012.10.09)

 

Hol van a tűz,
Mely lángra lobbant egy világot?
Ha csak egy csöpp parázs lenne,
Ha csak egy szikra keletkezne…
Hol van a tűz?
Magányos farkas szívemben lobog.

Lobbantson lángra egy száraz hasábot,
Vad táncával mindent felemésszen?
Kihűlt hamut sodorjon a szél?
Hamuból nincs parázs, se láng,
Kell a tűz!

Érezni a tűz melegét,
Izzón tisztító üzenetét,
Éjszakai vörös fényben,
Felszálló füstje illatát,
Kell a tűz!

 

 

 

Kócos gyűrött reggel

(2012.10.11)

 

 

Kócos, gyűrött reggel,
Mivé lettem?

Szivárványszín szemtükrében,
Gyerekként a tűz benne lobogott.
Szabad szárnyon kapott a magasba,
Repült végig a réten, beszélgetett
Fűvel – fával, orvossággal.
Mivé lettem?

Testvére volt a tűz a víz,
Legjobb barátai az állatok,
Haját kócolta a szél,
Meggyötört lábán a föld.
Mivé lettem?

Szerelem tengerén evezett,
Gyönyörökben repdesett,
Izzó parázs lüktetett a száján,
Szabadnak született.
Mivé lettem?

Testét meggyötörték,
Lelkét megszabdalták,
Őrültnek titulálták,
Komoly korlátokkal, birkának öltözött.
Mivé lettem?

Gyermeki szabadság jöjj vissza hát!
Szemem világában ott a parázs,
Feneketlen mélységben,
Szelet vár,
Felizzik majd s lángra kap,
Szabadságot visszakap!

 

 

Hogy jövök …

(2012.11.20)

hogy jövök ahhoz,
hogy belecsípjek,
hogy megöleljem,
hogy szemébe könnyet csaljak,
hogy megnevettessem,
hogy elgondolkoztassam,
hogy szívével játszak,
hogy ölét szeressem,
hogy keménykedjek,
hogy ellágyuljak,
hogy pirkadatig álmodozzak,
hogy jövök én mindehhez?
csak mert ez a dolgom vele!

 

 

Egy ölelés

(2012.12.25)

Érzem, az igaz áramlást
jól esik, ahogy a karjaim átfonják,
szeretetem sugározzák.

Ősz halántékát csókolom,
tiszteletem, elfogadásom továbbítom,
míg kimondom: szeretlek édesapám!

Zavarodottan menekül, a
befoghatatlan érzelem elől.
Talán másként kéne ölelni?
másabbnak lenni,
s visszafogottabban szeretni?

Nincs mit tenni, csak mint eddig, – szeretni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Message *
Name*
Email *