Családfelállítás – Gyógyír a lélekháborgására

Családfelállítás – Gyógyír a lélekháborgására

Családfelállítás – Gyógyír a Lélekháborgására

 

… avagy a történelem ismétli magát

 

A férfilélek tanulmányozása során, Freud összefüggésbe hozta a mitológiát a pszichológiával, mi szerint a fiú, bizonyos esetekben olyan mértékig ki akarja sajátítani magának az anyját, hogy képes érte megölni akár az apát is. Freud, ezt Ödipusz komplexusnak nevezte el.

Ha a mitológiát, veszem alapul és mindazt, amit a családfelállításban az eddigiek során tapasztaltam, akkor azt látom, hogy családokon belül vannak a tények, amiket tovább boncolva vannak a megélések, miből fakadnak az érzelmek, melyek természetesen egyénenként, perspektívaként változnak. Ezt egy felső rétegnek nevezem, – kicsit olyan, mint egy emberen a nagy kabát, sállal, sapkával, bundáscsizmával.

Ezt követi a következő réteg, ami egy mélyebb szinten mutatkozik meg. Ez arra utal, hogy milyen a kapcsolat az anyával és az apával, a testvérrel, – ha van. Vagyis az egyénhez generációs szinten legközelebb állókkal.

Ez egy energia rendszer, melyet ügyesen polaritással fűszerezve, kezelünk a hétköznapjainkban, pozitív és negatív oldalként.

Ha egy akumlátort nézünk, vagy egy elemet, akkor máris előttünk a két pólus. Testünk rendszerét tekintve, azt mondjuk, hogy a jobb oldalunk a „férfias”, a bal oldalunk a „nőies” részünk. Ha tovább figyeljük a testünket és az elektromosságot, akkor észrevesszük, a párhuzamot: a jobb oldal a pozitív, míg a bal oldal a negatív.

Az energia, az erő, – mind az akumlátoron keresztül, mind a testünkben, és a lelkünkben – a két pólus feszültség különbségéből adódik. Értelmezésem szerint, ez azt jelenti, hogy minden egyénben zajló feszülés, feszültség megerősíti, feltölti az egyént, akkor is ha a feszülés, feszültség nem ép kellemes élmény.

„Mert ami nem öl meg, az megerősít.”

Visszatérve a családfelállításhoz, és a rétegekhez, azt is látom, hogy az akumlátor feltöltöttségi szintjét, a születés pillanatától, a felnőtté válásig, anyának, és apának köszönhetjük.

Ha az apa (férfi oldal, pozitív, jobb oldal) és az anya (női oldal, negatív, bal oldal) akumlátora mondjuk 6 V -s, akkor az egyén induló (születéskori) energetikai összerakottsága nem lehet 3 V, vagy 12 V. Ez az a réteg, amit a fentiekben nagykabátnak, sálnak, sapkának, bundáscsizmának neveztem, maradva a realitás és a tények, megélések szintjén.

Ezt a réteget követi – egy mélyebb szint, – ami a nagykabát alatt van, a tudattalanban.

A nagykabát alatt is két réteg ruha van minimum az egyénen.

A felső és az alsó ruházat.

Ezért a tudatalattit is két részre bontottam, egy felső és egy alsó rétegre.

A felső rétegben olyan dolgok találhatók, amik amolyan lecsapódott tartalmak. Ezeket nem az akumlátor töltösségének köszönhetjük, vagyis nem a szülőktől öröklött (de hozott) emlékek. Cselekedetek, események során keletkeznek, (véleményem szerint valójában előzőéletekből ered, és a köztes létben kezdődik, azonban ezt kézzel fogható, statisztikai adatokkal nem tudom alátámasztani) kezdve méhen belüli történésekkel, a foganással. (Hasznunkra válhat az előzőéletes utazás, karma oldás.)

Ha jobban belegondolok: a magzati korban “letöltjük” az édesanya érzelem, gondolat, és viselkedésmintáját. Anya számunkra, a magzati korban az “istennő”, hiszen „egy vagyok vele”!

Ez alatt az érzékeny időszak alatt, az össze adódott energiákat és információkat, sejtszinten tároljuk. Na de mint élmény, ha tovább megyünk: Anya pocakjában egyre kevesebb a hely, és egy idő után a méh összehúzódásokkal, “fájásokkal” jelzi, hogy már nincs visszaút, menni kell. Megélhet az egyén egyfajta élet-halál harcot, aztán félhet attól, hogy megfullad stb. Azaz a megszületés, az életbe érkezés első nagy traumája. (Jó eredményekkel használható, oldó módszer, a születés gyakorlat vagy születés tréning.)

Aztán következik a gyermekkor, melyben az összes vélt és valós sérelmünk, és traumánk megtalálható, folytatva ezt a pubertás, a kamaszkor szintjére lépve, egészen napjainkig tartó események, cselekedetek hosszú-hosszú láncolatával. (Segíthet ebben a kineziológia.)

Ezek olyan élmények, amiket általában a felejtés, vagy az elfojtás pincéjébe hajigáltunk. És hogy alapos munkát végezzünk, három réteg szőnyeget is ráhúztunk.

És most, ma, a mindennapjainkban fogalmunk sincs arról, hogy mi van a pincékben és a szőnyegek alatt.

A tudatalatti következő, alsó rétegét, – alsó ruházat – amolyan kollektív területnek nevezem, ahogy erre az írásom első bekezdése is utal: a történelem/mitológia ismétli magát.

Ez egy olyan terület, ahol az összes egyetemes „emlék”, előzmény megtalálható.

Nem csak az akumlátornak van szüksége a működéséhez az eredő nullára. A történelem és a család rendszere is törekszik az egyensúlyra.

Ez pontosan így működik az egyénben, a családban, egy népcsoport, egy ország, és egy földrész lelkiismeretében, energia rendszerében is.

„Ahogy kicsiben, úgy nagyban.”

Míg a lélek háborog, nincs egyensúly, az akumlátorban pedig nincs eredő nulla.

A rétegek, a szintek, a mélységek azok, mik egyensúlyba hozása nélkül életünk nem lesz más, mint egy tőkesúly és kormányos nélküli, szakadt árbócú hajó az élet tengerén.

És persze a tenger békés hullámait felkorbácsolja olykor a szél, – hisz a lélek háborog, – és villámok tűzdelik olykor a habokat. A tenger mélységeiben (tudatalatti területe) pedig ott rejtőznek a zátonyok (felejtés és elfojtás pincéjébe száműzött események, cselekedetek) is.

Nehéz nem elsüllyedni ilyen adottságokkal!

A családfelállítás az akumlátor eredő nullájához segíthet. Megépítheti a hajó tőkesúlyát. A hajó kormányához rendezheti a kormányost.

Vagyis egyensúlyba hozza a családrendszer háborgó lelkiismeretét.

Számomra az akumlátor eredő nullája, nem más, mint egy polaritás nélküli – Minden Egy!

Tapasztaltam azonban olyan részeket a családfelállításban, amik elgondolkoztattak.

Egyik esetben, egy anyám korabeli nő tüneti állítása zajlott, amikor kiderült, hogy kislány korában az apja többször is magáévá tette. Az élete forgatókönyvében az események, a cselekmények, és a megélései ezt több szinten alátámasztották. Az állítás óta azonban eltelt több mint fél év, és az asszony azóta sem tudta maradéktalanul feldolgozni ezt a dolgot. Tény: tüneti problémája azóta nincs.

Egy megint másik esetben, az egyén tudtára jutott, hogy van egy idősebb testvére az apai oldalról, kinek kiléte a mai napig homályba vész. Az egyén apja sosem tett említést az első szülött gyermekéről, nem ismeri el gyermekeként, és a családba tartozóként. Az egyént megviselte a tudat, hogy van egy idősebb testvére, és a mai napig nem tudta eldönteni, hogy bolygassa e tovább a szálakat, vagy hagyja a múltat.

Ezt látva, gondoltam végig, és tettem fel magamnak a kérdést, hogy van e joga az embernek, a családfelállításnak ilyen mélyre szállni, megvilágítani, feltépni, ezeket a sérüléseket a családrendszerben.

És a válasz is megérkezett magamtól:

Az orvos a begyulladt, betokosodott és/vagy elgennyesedett sérülést, sebet először is feltárja. Ezzel garantáltan fájdalmat okoz az egyénnek.

Aztán a sebet alaposan kitakarítja, eltávolítja belőle az oda nem tartozó dolgokat. Majd hagyja, hogy a seb „kivérezzen”, hiszen a vér (élet) átmossa, segít kitakarítani a sérülést. Ezt követően, az orvosi protokollnak megfelelően, ellátja a sebet, fertőtleníti és bekötözi azt.

Az idő múlásával, a kötést többször leveszi, ránéz a sérülésre, hogy a gyógyulási folyamat rendben zajlik e, végül új fedő kötést helyez a sérülésre. Ha szükséges, újra és újra feltépi a sebet. Egészen addig, ismétli ezt a folyamatot, míg a seb végleg be nem heged, be nem gyógyul.

Vagyis míg az eredő nulla nem lesz, míg az egyensúly fel nem áll, míg érvénybe nem lép a Minden Egy!

Persze a szövetekben megmarad a heg, pont, mint a törött, megragasztott tányéron a ragasztás szélei…

 

… és mert a családfelállításnak joga van az élethez, hisz gyógyír a lélekháborgására.

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Message *
Name*
Email *