Mit jelent nekem a születés

Mit jelent nekem a születés

Egy mondatba foglalva a választ:

Számomra a születés azt jelenti, hogy „Ahogy születsz, úgy élsz!”

A történetem, a meglátásom, mélyről fakad. Születésem nagy port kavart fel minden szinten. Méhen belüli, fejlődési rendellenességgel, és farral indultam útnak a szülőcsatornában, ahonnan végül fogóval húztak ki. Ennek következtében az első lélegzetvételem előtt, mind két térdem, ízületben tört. Szüleim az érkezésemmel öröm helyett, bánatot kaptak, az orvosok pedig komoly kihívást az orthopédia szakterületén. Az akkori orvosi vélemény  az volt, hogy a kerekesszék lesz a legjobb barátom ez életre, és az anyaság beavató misztériumát sem élhetem meg.

És én csak cseperedtem.

(a kép engem ábrázol pár évesen)

Problémás gyereknek számítottam, hiszen egyik operáció a másikat követte. Tizennyolc éves koromig, 14 korrekciós műtétem volt. Otthonomnak a kórházat tekinthettem többnyire. A lelkem is megszabdalta a sok történés, így keményen lázadtam, minden és mindenki ellen, – nehezen kezelhető voltam.

A szüleim és a testvérem, a mai napig nem dolgozták fel a történteket, és nekem is sok időre volt szükségem, a mai napig dolgozok magamon.

Egy idő után megláttam, hogy a dolgoknak más értelmezése is van. Így még inkább keresni, kutatni kezdtem a miérteket. Legfőképp azután, hogy tizenévvel ezelőtt, az egyik vizsgálat során az orthopéd szakorvos tanácstalanul széttárta a karját és azt mondta, hogy két opcióm van. Vagy elfogadom a kerekesszéket, vagy elkezdek hinni a csodákban. Merthogy, az orvostudomány nem tud segíteni többé…

Az orvosokat, a kezeléseket ismertem. A csodákat választottam, és nem bántam meg.

A „csodák felé vezető út” fájdalmas, – egyben gyönyörrel átitatott …

Tanulmányaim és az út, az összekaszabolt lelkem beforrt sebeit tépte fel újra, és újra.

Egy idő után megfigyeltem, hogy a születésem napját megelőző és követő hónapokban, – kb. +/- 3 hónap – minden évben ugyanolyan jellegű hangulat ingadozásaim, és reakcióim vannak. (Ez igaz a fogantatás időpontjára is!)

Kutatni kezdtem.

Megértettem, hogy nem csak a születés, de a fogantatás körülményei és a magzati kor is meghatározó az egyén életében.

Ma már kijelentem, hogy minden ember életében, a fogantatás, a magzati kor, a fejlődés és a születésre való felkészülés, a megszületés élményei, érzései, rendszerint, évente visszatérnek amolyan spirális jelleggel.

Az, ahogyan a gyermek fejlődik a pocakban, ahogy megkezdi a születést, és ahogy meglátja a napvilágot, meghatározza az egész életét! Az élete minden egyes pillanatában, stresszel telibb percében, a nyomás hatására, pontosan úgy viselkedik, ahogyan az anyja pocakjában érezte magát, és az élete első akadályát, a születését megoldotta.

Innen a mondat: “Ahogy születsz – úgy élsz!”

Azok a gyerekek, akik sérülten, fejlődési rendellenességgel, betegen születnek, mint én is, azoknál sérül az egységélmény és az ősbizalom témaköre.

Amikor elérkezik a pillanat, és a gyermek kiűzetik az édesanyja pocakjából, – a méhösszehúzódások, a nyomás mind – a halál témakörét és a haláltól való félelmet hordozzák magukban. Ha elakad a szülőcsatornában, mint ahogy én is, akkor felnőttkorában, stresszes élethelyzetben pont úgy fog reagálni, mint a születésekor: elakad.

Ő az, aki ott hagyja az iskolát vizsga előtt, ő az, aki az eljegyzése és/vagy az esküvője előtt szakítani fog, aki belekezd valamibe és félúton visszafordul, berántja a kéziféket. Akarja ő a dolgot, mégis egyik kezével húzza, a másikkal tolja, és közben magában siránkozik, „nekem úgy se sikerül semmi, nálam mindig minden elakad”.

Számomra nehéz felismerés volt ez.

A méhösszehúzódások nem csak az anya számára járnak fájdalommal, a babának is fájdalmas esemény. Mégis ez hozza el a megoldást, ugyanis ettől nyílik, tágul a méhszáj. Az érkező baba számára kinyílik a kapu, a világ.

Ahogyan az életben is, – a nehézség hatására nyílnak meg az újabb ajtók, a megoldások.

Igen, az élet olykor fájdalommal jár.

A gyermek a születésével, kibújásával a fájdalom tűrőképességének határait feszegeti. Nem más ez, mint a kibújás harca. A születés a gyermek számára az első olyan alkalom, amikor az anyjával közösen dolgozhat együtt.

Amikor az anya érzéstelenítve van, nem érzi, ahogyan a gyermeke áthalad a szülőcsatornán, ha nincsenek fájásai valamilyen oknál fogva, – nem tud neki segíteni, és a gyermek magára hagyva érzi magát. Esetemben, korábban érkeztem a várthoz képest, és édesanyámnak fogalma sem volt arról, hogy szülni fog, egyáltalán nem voltak fájásai, toló fájásai sem. Nem dolgozhattam vele együtt…

Sokszor éltem meg azt, hogy egyedül vagyok, hogy mindent egyedül kell megoldanom, és senki se segít.

És a végső lépcsőfok a születésben a szülőszoba, amikor a köldökzsinórt azonnal elvágják. Az esetek többségében még az előtt, hogy a csecsemő túl lenne az első lélegzetvételén és felsírna. Okozva ezzel fulladásélményt a babának. Ha komplikált szülésről beszélünk, mint az esetemben, akkor azonnal és mélyen megéli a gyermek az agresszió és az erőszak széles spektrumát.

Ma már tudom, hogy a szülés, a születés, sejtszinten rögzült traumatikus élmények, lehetőségek tárháza.

Ez egy gyökérélmény, ami a legmélyebb sejtszinteken rögzül, kivétel nélkül mindenkiben. És ahogy kioldja az egyén az élményt, egy idő után, rendszerint visszatér minden évben, mint a bumeráng.

És persze a szülést az is befolyásolja, hogy az édesanya a szülés pillanatáig mennyire dolgozta fel saját gyermekkorának élményeit, a szüleivel való kapcsolatát, a leányból nővé válásának, kamaszkorának éveit. Fontos, hogy a nemi létrán mennyire élte meg a klasszikus értelemben vett gyermeki lényét, aztán mennyire tudott vénuszi nővé válni, hogy a következő lépéssel az anyaság misztériumának lépcsőfokára lépjen.

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Message *
Name*
Email *