Bontóper után-lélekoldás

Bontóper után-lélekoldás

Amikor véget ér az együttélés, a házasság, a párkapcsolat, akkor az esetek többségében lezajlanak a hivatalos formaságok, melyek a kapcsolat végleges felbontását hivatottak elvégezni. Arra azonban ritkán gondol bárki is, hogy nem csak a fizikai síkon szövődnek kötelékek két ember között, hiszen energetikailag, lélek, és szellem szinten is kapcsolódik a két fél, – mégis, az esetek többségében, elmarad a lélekoldás.

A párkapcsolat azt jelenti, hogy szexuális kapcsolatotok van/volt.

Jó ha tudod, hogy az intim kapcsolódás során – teljesen mindegy, hogy egyszer vagy kétszer, vagy százhuszonnégyszer szexeltetek – a két energetikai rendszer szorosan összekapcsolódik, és ez láthatatlan, energetikai kötés formájában megmarad a szakítást követően is. Olyan ez, mint a tenger fenekén fekvő hajóroncs, amire a következő (kapcsolatod)hajó könnyen ráfuthat és elsüllyedhet.
Így előfordulhat, hogy akárhány új kapcsolat, lehetőség jelenik meg az életedben, mindnek valahogy újra és újra vége lesz.

“Ha dühös vagy valakire, akkor a következő történik: az életed elválaszthatatlan részévé teszed.” Garrison Keillor

Szóval fontos a szívbéli, szeretetteljes megbocsátás, amikor önmagadnak is megbocsátasz a történtekért. Ez általában a probléma első számú gyökere, a szakítást követően. Ott lapul a harag, a düh és láthatatlan kötelékkel kapcsolja össze a két embert továbbra is.

Ha ezek oldása (energetikai, lelki, szellemi – láthatatlan kötések), a lélekoldás nem történik meg, akkor évek telhetnek el a bontópert követően, mégis valahogy az az érzés, bújik elő időnként, hogy “ennek még mindig nincs vége”, hogy “hiába minden, ásó kapa nagyharang választ csak el minket”, stb. És ilyenkor kezdetét veszi az ördögi kör, a játszma, az újra és újra felmelegített töltöttkáposzta, aminek persze köze sincs az ételhez, aminek jót tesz az újra melegítés….

Eleinte “csak” kóstolgatják egymást, aztán létrejön az az úgynevezett egy éjszakás kaland, majd az újra összekeveredés.

Érthetetlen!? Miért kezded újra és újra? Hiszen anyád is megmondta, hogy kutyából nem lesz szalonna…

Ki érti ezt?

Na persze azt se árt tudni, hogy van olyan is, amikor idejekorán történik meg a szakítás, és a két fél nem végezte el/be a dolgát egymással. Ilyenkor nincs menekvés, hiába nézik hülyének a többiek, a barátok a család, – ami megjár, az megjár. Szokták volt mondani: “akivel dolgod van azt még az ördög is utánad tolja talicskán”.

A következő részben – egy ilyen, megváltozott tudatállapotban zajló, láthatatlan kötelék oldását, – a lélekoldást olvashatjátok:

– Szeretlek, hiszen a testvérem vagy! De miért kötöztél meg?
– Hmmmmm…. Megkötöztelek? – kuncog hitetlenkedve a férfi.
– Láthatod magad is! Miért? És miért hátulról, háthúsba marón? Miért nem szemtől szemben? Mit nem mertél felvállani? – válik egyre izgatottabbá a nő, a felismeréstől.
– Nem így akartam. – hajtotta le a fejét a férfi.
– Hát, hogy akartad? Mi volt a szándékod ezzel?
– Hogy mindig velem maradj, anyám helyett anyám legyél. Ha a nőre van szükségem, továbbra is ott legyél, és amikor nem akarom vállalni a törvényeket, a felelősséget, akkor is védj meg.

– Köszönöm, hogy elmondtad. De ezt, most leveszem magamról. Nem akarom tovább cipelni. Vége.

A hallottak alapján, őszinte könnyek gördültek végig a férfi arcán, – a megbánás könnyei.

Mélyen csatlakoztak a kötések a nő hátába, a húsába vágtak. A szárnyképződmények tövénél, futott szerte gyökerezve, mindkét oldalon.
Hiába próbálta megfogni, és kihúzni a kötéseket, nem tudta, mert nem volt fogás rajtuk számára. Így a nő imádkozni kezdett, segítséget kért.
Míg a kötélvégek, “maguktól” csúsztak ki, az addig ragaszkodó, kapaszkodó helyzetükből. Friss vér folyt végig a nő hátán, lassan csordogálva, ép mint a könnyek, már mindkettőjük arcán.
A férfi bánta tettét.
A nő kezébe vette a kötelek végét, s feltekerte azokat, miközben lassan közelített a férfihoz vele.
A férfi két kezében volt a kötés vége. A nő oldani kezdte azokat, miközben így beszélt hozzá:
– Szeretlek, mert őszinte vagy! Szeretlek, mert a gyerekeim apja vagy, s azért mert úgy voltál a férjem, a társam, ahogy nekem akkor, arra szükségem volt. A szívemben örökké van helyed!
Tudod, szabadnak születtem! Szabad vagyok.
Ép, mint Te is.
Ezért ezekre a kötésekre neked sincs szükséged!
Vállalom a felelősséget azért, amiért elváltak útjaink, a cselekedeteimért, a gondolataimért. Visszaadom a felelősség rád eső részét.
Felnőttél, ideje lábra állnod. Nem cipelem tovább a dolgaid.

A férfi kezéről a leoldozott kötést az ölébe tette, miután letérdelt a földre, majd ásni kezdett a kezeivel. Egy gödröt ásott a feltekert kötélnek. Mikor a gödör kellő mélységű volt, belefektette a színes, köteleket és betemette.
A nő felállt dolga végezetül.
A hátán még mindig csordogált a friss vér a sebekből. De ezzel most nem törődött. Odalépett a férfihoz, és két kezébe fogta kezeit. Azokon is látszott a kötél nyoma, ahogy friss sebeket hagyott hátra.
A nő a szívébe figyelt, míg a férfi kezein begyógyultak a sebek.
Elbúcsúztak.

A nő magára maradt, vérző hátával, és mardosó könnyeivel.
Hagyta a tisztulást, had történjen.
Betekerte lelkét a fájdalom, s testét tisztuló zokogás rázta.
Arcát az ég felé fordította.
Ekkor két Kéz érintette a sebeket a hátán.
Érezte, ahogy a Kéz letörölgeti a vért, megtisztogatja és begyógyítja sebeit.
A nőt újra a sírás rázta, de most a megkönnyebbült, alázatos boldogságtól.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Message *
Name*
Email *