Ki főz ma reggel kávét?

Ki főz ma reggel kávét?

Avagy az árnyékoldalak keringője

A nő jól esően nyújtózott végig az ágyon, a hajnali órákban. Tudta, hogy a kedvese is ébredezik, de nem nyitotta ki a szemét. Az orrába kúszott a másik bőre illata. Ilyenkor egész testével érezte őt, a választottját, szíve dobbanását. Mozdulatlanul maradt mellette még az ágyban, és figyelni kezdte, a kintről beszűrődő kora reggeli hangokat, a testében az érzéseket, a fejében megszülető, első gondolatokat.

Az ébredezésnek ebben a fázisában érezték meg általában a kávé illatának, ízének hiányát. Kialakult náluk első közös szokásként, a reggeli kávé szeánsz. A nő felkelt, kiment a konyhába, lefőzte a kávét, majd a kávéval a kezében visszament a hálószobába és bebújt kedvese mellé az ágyba, hogy együtt kávézhassanak, mielőtt mindenki nekilódul az újabb napnak. És ez így ment napról, napra.

A nő, a kapcsolatuk elején, boldog volt, hogy adhatott magából, a figyelméből a férfinak. Úgy érezte a férfi számára különlegesnek, kiválasztottnak számít. Mint ahogy számára is különleges és kiválasztott volt a férfi. Azt is érezte, hogy szíve minden dobbanását képes lenne odaadni, és hogy a férfi is neki adta szívét. Ez csak természetes! – gondolta a nő magában.  „Ha én neked ajándékozom a szívemet, akkor te is nekem ajándékozod a szívedet.”

Teltek és múltak a kávé illatú reggelek. Az idő múlásával a nő egyre nehezebben kelt fel hajnalban kávét főzni. Egyre többször gondolt arra, hogy a férfi is főzhetne kávét. Már nem vette észre a másik illatát maga mellett az ágyban, és testével nem érezte a másik egészét, nem dobbant szívével az ő szíve. Megszokásból főzte reggelente a kávét, és bújt vissza a férfi mellé az ágyba, hogy együtt kávézhassanak, csendben…

És a hajnali órák első gondolata mostanság az volt a nő fejében, hogy szereti e igazán a férfi, és az is, hogy ki ad többet a másiknak. Egyformán adnak e, kinek mi a haszna a kapcsolatból.

Így alakult ki, a szürke mindennapok sokaságában kettejük számlája, hogy ki és mennyit fizetett ezért a kapcsolatért.

A nő úgy érezte, hogy kiszolgáló személyzetté avenzsált, hogy csak ad és ad, hogy alárendelté vált… A szerelem, a rózsaszínszemüvegű, felhőről lábat lógatunk szemüveg, valahol elveszett. Az az egység, amit a nő megélt a férfi mellett, az most darabjaira hullt. Elveszett. Szétesett.

És aznap reggel, a nő nem ment ki kávét főzni. Már nem volt érdeke, hogy több kávét főzzön. Belefáradt.
Mintha egyszeriben vetélytársakká váltak volna.

Harcba fogtak. A férfi meg a nő. Mindenki magáért, és minden nap.

Aztán, a férfi átvette a kávéfőzés szeánszát. Törlesztett, de közben tovább harcolt.

Egymásnak feszültek az ellentétek és az érdekek.

Úgy tűnt végeláthatatlan háborúba kezdtek ketten, – a szabadságért, a kiegyenlítetlen számláért, azért, hogy kinek van igaza, miközben senkinek se volt igaza. Harc, melynek sosincs győztese, csak vesztese, egy harc, ami mindig áldozatokat követel.

És ők áldoztak tisztesen, az ész és a szív háborújában. Az esztelen, szívtelen játékban.

Múltak az évek, és húzták, tolták egymást egyszerre, – egyre fásultabban, mint kinek szíve sincs tán.

És egyik hajnalon a nő ismét orrában érezte a férfi bőrének illatát. Csukott szemhéjjain keresztül látta a kettejük számláját, két nagy mérlegserpenyőben, amik kiegyenlítve álltak.

Már nem fontos, hogy ki mennyit fizetett eddig. – súgta a szíve. Egyformán megfizettetek az egó és a szív harcáért, a háborúért. Vesztettetek, hogy nyerhessetek.

Igen.

Elvesztették egymást, hogy megtalálhassák a darabokra hullott részeket, – együtt.

Azt mondják az egó halála a szeretet. A szeretetbe belehal az egó, a szeretetlenségbe pedig a szív szakad bele. Mindegyik esetben halál a vége.

Hát nem haláli?!

Mosolyra húzta a nő száját a felismerés, a tudat. Gyengéden dugta lábát a férfi lábához, karjaival átölete még alvó kedvesét, lélegzett vele együtt párat, majd óvatosan és hallkan kiment kávét főzni a konyhába.

Amrita

2019.05.21.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Message *
Name*
Email *