Íratlan rend és tudás

Íratlan rend és tudás

A sámánság számomra egy fajta tudást képviselt mindig is. Ő érzékeli az energiákat, azok összességét, a dolgok következményeit.

A természettel összhangban él, azzal együtt lélegzik. Az egyensúly kialakítása, megtartása, – a sámán számára az íratlan rend, és tudás

Olyan rendszer és tudás ez, ami mindenki számára elérhető lehetne, mert eredendően ez a képesség ott van mindenkiben.

sámán

Viszont kevesen használják, vagy nem is akarnak tudomást venni róla. 

A természettel összhangban élés alatt azt értem, hogy az évszakoknak megfelelően élni az életet. Télen visszahúzódva, tavasszal kirobbanva, nyáron beérve, ősszel betakarítva, összegezve. Ismerni, tudni az élet körforgását, tisztelve, alázattal fogadni az életet, az elmúlást, a változást. A változásokra megoldandó feladatként tekinteni, és ha a dolog mélyre száll, akkor tudni abból újra és újra felállni, tudni a következményeket. 

Az egyensúly kialakítása, megtartása nem kis feladat. Az adok – kapok íratlan alaptörvénye a Mindenségre vonatkozik. Ha nem adok hálát az anyaföldnek azért, hogy elvethetem benne a magokat, hogy is várhatom el azt, hogy bőséggel arassak?

Ezt Őseink tudták, és köszöntő, hálaünnepeket tartottak. 

Köszöntötték a Holdat, az Új kenyeret, az Új bort, elbúcsúztatták Halottaikat, stb. 

Manapság ezzel nem törődünk eléggé. Mostanság eltemetjük azt, aki meghalt, de már nem kísérjük az Úton a lelkét. Örülünk mikor új élet születik, de gyorsan, rutin szerűen szülünk, pedig a Születés is egyénre szabott lenne, a Világ Rendje szerint.

Az Adok – Kapok íratlan törvénye, rendje végig kíséri az életet, az előzőéletek számláiról nem is beszélve…

Ha csak erre az adott életre koncentrál az egyén, és azon belül is csak mondjuk egyetlen napra, – akkor hányszor vét az adok kapok törvénye ellen? (Magadba tekintve, nézd csak végig mondjuk a tegnapodat.)

Pl. szülő gyermek kapcsolatában, az rendben van, ha a szülő gondját viseli a gyerekének, az is rendben kéne legyen, hogy a gyerek kivegye a részét a mindennapokból. Azonban ez helyett sok gyerek él a kóla+csipsz+wifi “szenthármasság” jegyében… pedig mennyire egyszerű lenne, következesen megtartani, a régi szólásunk szerint nevelni a gyerekeinket: „aki nem dolgozik, ne is egyék”.

Jajj, dehogy a rabszolgatartó társadalom szerintire gondolok!

Pusztán arra utalok, hogy a fenti szenthármasság nem nevel életre. Az viszont, ha a fiúgyermek megtanulja, hogyan lehet az erdőben fát vágni, azt hogyan tudja összefűrészelni, hasogatni, és hogyan tud tüzet rakni, azzal az élet egy szeletét ismerte meg, és ő már nem fogja felhívni a hőszolgáltatót, hogy fázik. Ha a lányok megtanulják, hogy a csirke kültakarója nem folpack, és hogy a műkörömtől, műmellektől nem lesznek nőiesebbek, már az is siker. Az a lány, aki ezt megismeri – tud igazán anyává válni, a természet rendje szerint.

A mezőgazdaságra manapság úgy tekintünk, mint egy tök jó befektetés. Igaz, ami igaz.

Az egyik legbiztosabb befektetés, – ha az ember nem a pénzt látja meg benne először!

Merthogy, ha egy gazdaságba (legyen az állattartás, vagy földművelés, gyümölcstermesztés) nem teszi bele az ember a szívét, a lelkét, ha nem úgy kezdi a kapcsolat felvételt a természettel, hogy adok, és adok, – akkor az nem is működik igazán. Maximum csak ideig óráig.

A természet ha kap, ad is.

Őt nem lehet siettetni. Mindennek rendelt ideje van. Először a rügyek duzzadnak, majd a virág is kibontja szirmait. De hiába virágzik az almafa, ha nem járják meg a virágokat a méhek. Hiába járta meg a méh a virágot, ha a zöld gyümölcsöt elveri a jég. És hiába lehetne ízletes, roppanós gyümölcs a fán, ha a méhek beporozták, a jég nem verte el, az eső itatta, a nap érlelte, ha azt a gazda nem metszette meg tisztességgel és nem óvta a kártevőktől, betegségektől (merthogy manapság szép szerével vannak mindenfélék) És még sorolhatnám…

A természet maga az örök változás, a kiszámíthatatlanság.

Főleg napjainkban, amikor az egyik és másik nap között, akár tíz foknyi hőmérséklet különbség is érzékelhető. Amikor a méhek kirajzanak, elhagyják a kaptáraikat, amikor hetekig, hónapokig tartó szárasság van, aztán hirtelen fordulattal elkezdhetjük Noé bárkáját építeni.

És pont ettől a változékonyságtól biztonságos az egész, hiszen ebben a káoszban ott a rend.  

Számomra a biztonság nem azt jelenti, hogy a bankszámlámon milliók vannak. Számomra a biztonság, az amikor tudom mit kell tennem, amikor van időm magamra és másokra. Amikor a családom egy asztalhoz ül. Amikor képesek vagyunk, együtt megpakolni az asztalt finomságokkal. Amikor együtt nevetünk, és együtt gondolkodunk, mikor a gyerekeink együtt játszanak. Amikor a család összefog és megtartja azt, akinek az élete abban a szakaszban nehézséges.

Merthogy ezek örökértékű kincsek, az IDŐ, a TUDÁS és a CSALÁD.

Akár tetszik, akár nem, a Mindenség pedig, kiegyenlítésre törekszik, szélsőségek árán is! Ez előtt egyetlen dolgot lehet érdemben tenni, – alázattal elfogadni.

És valljuk be, amíg van megoldandó feladat, addig van élet.

(Ha nincs feladatod, ha nincs dolgod, akkor a kerék hamarosan fordul. Életre Halál, Halálra Élet.)

Kis Tahi Mária

2019-06-20

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Message *
Name*
Email *