1 – s évem van

1 – s évem van

“Nem azt kell célul tűznünk magunk elé, hogy biztonságban érezzük magunkat, hanem azt, hogy képesek legyünk elviselni a bizonytalanságot.”

(Erich Fromm)

Sokan, akik jártassak valamennyire a számmisztikában, most azt mondhatnák erre: „Huuuu, az nagyon jó év! Használd ki, lovagold meg! ”

1 szám jelentése a KEZDET, a születés, az újjászületés. A Naphoz tartozónak tartja a karma asztrológia, és az egohoz az önmegvalósításhoz rendeli, – férfi princípium. A Nap minőség adja a kreativitást, a teremtést, és az önbizalmat is.

Amikor ezekre gondolunk csupa pozitív dolog jut az eszünkbe.

Azt tapasztaltam, – tudatosan figyelve az 1.-s évbe váltásom, megéléseim, érzéseim, – hogy az év első fele, nagyon is hasonlatos volt az első életévem felére.

Az első fél év ezért nekem, a döntésről szólt: élet vagy halál, – mint most is.

Arról szólt, hogy van e elég bátorságom felállni és elindulni, akkor is, ha senki, de senki sem hisz bennem, nem hisz nekem!

Egyedül.

(Tudom! Ne is kezd el kiokítást, hogy sosem vagyunk egyedül…ne mond nekem azt, hogy te sosem mondtad, érezted magad egyedül?!)

Na szóval, mikor azt tapasztaltam, hogy egyedül vagyok, és ennek a súlyát éreztem a szívemen, mely örvényként ment egyre lejjebb és mélyebbre húzott, – a feladást, a megadást választottam.  

És az örvény, mely addig lefelé tartott, – mint a tehetetlen testet kiköpve a folyó, kissé távolabb kiöklendezett magából.

Megjelent körül ölelve a család.

Az anyám, az apám, a gyerekeim, a párom.

Egyként álltak, vállvetve.

Nem kérdeztek semmit, csak velem voltak.

A semmiről beszéltek.

Egész életemben harcoltam a családért, az összetartásért, szinte esztelenül kergettem, hajkurásztam a neptunuszi összetartozást. Taroltam ezért mások elvét, véleményét. Akartam, rágörcsölve, harapva, fogva mint a pitpull, mire ráfogott.

S nem engedtem.

Belehaltam a görcsös akarásba.

Mint akkor is, gyerekként a műtőasztalon – megállt a szívem.

A 9 -s évből mentem az  1-s évbe, ami nem más mint maga az ELENGEDÉS..

Nem volt más választásom.

Szívből elengedni.

Hagyni megtörténni, sodródni, és belehalni.

Mikor már nem rúgtam, nem kapáltam, nem kiabáltam, mikor mindegy volt már minden, na akkor elmentek a felhők és kisütött a NAP.

Azt tapasztaltam, hogy amit mondásként, szállóigeként hallhattál „amint születsz, úgy élsz/halsz”- IGAZ.

Hogy miben erősített meg, mit tanított meg ez a mélység?

A Hitemben, az önbizalmamban, hogy biztonságos a bizonytalan.

Most egyedül álltam fel (igen, ne kezd újra! sosem vagyunk egyedül…).

Mégis, jó ha az eddig életed alapján, analogikusan veszed figyelembe a számmisztikát.

Úgy értem ezt, hogy ha az életed első éve kihívásokkal volt teli, akkor a mostani 1-s évedet is hasonló energiákkal fogod megélni.

És így tovább, értelemszerűen a 2-s, 3-s …stb. évek.

Tudod, amint születsz, úgy élsz/halsz,  – (míg el nem engeded).

Kis Tahi Mária

2019. 07. 14.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Message *
Name*
Email *