Tanítókról – Holdfázisok

Tanítókról – Holdfázisok


Tanító és tanító lelkek között is van különbség.
Hogy ki is a tanító?
No igen, manapság már Dunát lehet rekeszteni a reiki és nadi mesterekkel, a kineziológusokkal, a thétásokkal, a meditációt tartókkal, a jógásokkal, a különböző önismereti tanfolyamokkal, az ilyen-olyan elvonulásokkal, beavatásokkal.
Divat lett ebből is, és szép lassan elhiteltelenedik mind.

A magam részéről, tanító léleknek azokat nevezem, látom, akik (így vagy úgy) arra törekednek, hogy tudásukat átadják a világnak, hogy rávilágítsanak az egyéni útra.
Merthogy az egyéni, – mint ahogy mi emberek sem vagyunk egyformák, az utak is különböznek.

A születési képletben arra is található utalás, hogy ki is születik “tanítói” életfeladattal. Ilyen jelzés például az, hogy ki milyen holdfázisban született.

“Amikor a Nap és a Hold szemben áll egymással, akkor tudja a Nap leginkább megvilágítani a Holdat, és a Hold ezért mutatja az egész arcát éjszaka, – tükrözi a Nap sugarát – Teliholdnak mondjuk.
Amikor kettejük között áll a Föld, akkor árnyékával eltakarja a Napot.
Ilyenkor azt mondjuk, hogy Holdfogyatkozás van. Régen úgy tartották, hogy aki Holdfogyatkozáskor született az különleges képességekkel, adottságokkal volt megáldva. Akik holdfogyatkozáskor születtek azok kifejezetten érzékenyek, rendkívül tehetségesek, művészi képességeik vannak és kimagasló teljesítményeket képesek nyújtani. Ők, pontosan tudják, hogy mit akarnak elérni az életben, még akkor is, ha olykor elbizonytalanodnak, labilisnak tűnnek, és leviszik saját magukat az örvény legfenekére. Ők azok, akik képesek leküzdeni a legnehezebb körülményeket is. Megállnak a jéghátán is! Karakteres egyéniségek, nemhiába, hiszen a születésükkor is volt valami feszültség, valami fény és árnyék, a levegőben…”

A fenti idézet, egy korábbi holdfogyatkozásról szóló, facebook írásom.


Ahhoz, hogy valaki (jól) tudjon tanítani, először is saját magát kell rendbe tennie, meggyógyítania, – az egyensúlyt helyre állítania magában.
Na persze, ha úgy vesszük, erre egy élet nem elég. Vannak témakörök, amik mint egy bumeráng vissza-vissza térnek. Hihetetlen módon – már ezer oldás, csomagletétel, családállítás, elvonulás, transzlégzés, kinezoldás, théta, ilyen és olyan tréning, – újra és újra jön, és ott van, pedig szívvel és lélekkel, kitartóan molyol, dolgozik rajta az illető, verejtéket, könnyet, időt nem sajnálva. Ez ilyen, melós cucc.


Vannak tanító lelkek, aki rendkívül szimpatikusak tudnak lenni, őket könnyedén elfogadja a környezetük, és hamar befogadóvá válnak arra, amit ő tanít, elfogadják a tanító energiáit.
Belőlük lesznek általában közszereplők, közkedveltségnek örvendők.
Úgy tapasztaltam, hogy ezek a tanító, kedves, könnyen elfogadható lélektípusok, leginkább önmaguk számára rendszereznek, – tanítva tanulnak tovább.

A másik kategóriájú tanító az, akit nem fogad el a külvilág, akit nehezen, vagy sehogy sem értenek meg, aki nem örvend közkedvelésnek, legfeljebb szűkebb kör veszi körül őket.
Ők „csak” az életükkel mutatnak példát, tanítanak másokat.
Ők is tanítva tanulnak, és/vagy foghúzásra születtek ebbe az inkarnációba.

Aztán vannak azok a tanítók, akik leginkább a saját életük mesterei. Ők (is) csendesek, nem is mindig tud róluk a köz, max. egy – két ember talál rájuk.
Őket pincebúvárnak, amolyan lomta(la)nítónak hívom.
Ők erőt, időt, semmit sem sajnálva, szó szerint kisöprik magukból a beidegződéseket, lezárnak olyan életciklusokat, amik már nem viszik előre őket, elengedik azokat, és megőrzik a megszerzett, értékes tapasztalatokat. Ilyenkor, az élet nem szokott túl könnyed lenni, (ez is amolyan foghúzásra ítélt élet) – a folyamatos változás, a lezárás, és a törlesztés zajlik bennük, és nem kifelé.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Message *
Name*
Email *